A nevem Agócs Gergely, 1969 október 27-én születtem, Érsekújváron. Az általános iskola elvégzése után felvételt nyertem az (akkor még Klement Gottwald nevét viselő) losonci Építőipari Középiskola földmérő-térképész szakára, ahol 1987-ben sikeresen leérettségiztem.
Már a középiskolai évek alatt felébredt bennem az érdeklődés a tradicionális kultúrák iránt. Ez vezetett oda, hogy 1985-ben elkezdtem népzenei gyűjtéseket végezni. 1988-ban megismerkedtem az MTA ZTI népzenei osztályának dolgozóival és ez a kapcsolat meghatározóvá vált a szakmai érdeklődésem kibontakozásában.
1990-ben egyik alapító tagja voltam a Szlovákiai Magyar Folklórszövetségnek, s itt a népzenei szekció munkáját irányítottam mindaddig, amíg ehhez megvoltak a szükséges keretek, azaz 1996 őszéig. Közben tovább folytattam a népzenei gyűjtést, s mára kb. 560 órányi felvételt sikerült összegyűjtenem, elsősorban a szlovákiai magyarok között, de gyűjtöttem Erdélyben, Moldvában és Magyarországon is. Emellett a Kárpát-medence egyéb nemzetiségei (gorál-lengyelek, rutének, cigányok, horvátok, beások, románok, németek, szlovákok) körében is végeztem etnomuzikológiai terepkutatást, valamint 2000-ben, egy tíznapos kiutazás keretében a Kaukázus északi oldalán élő kabardok, balkárok és karacsájok között is gyűjtöttem.
1992-ben vetettem alá magam az egyetemi képzésnek a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán, s itt 1997. szeptemberében etnográfusi oklevelet szereztem. Szakdolgozatom címe: Egy szürke meg egy hamuszín galamb - A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében. Ebben az egyéniségmonográfiában megkíséreltem összefoglalni az 1919-ben született tereskei Pál Istvánnak a folklór rendszerében keletkezett tudásanyagát. Pál István „felfedezésének“ a népzenei mozgalom szempontjából különös jelentősége van, hiszen ő a korábban már kihaltnak vélt magyar dudazene utolsó élő autentikus képviselője, ő (mai tudásunk szerint) az utolsó magyarországi „survival“ dudás. 2000. szeptemberében elkezdtem a doktori képzést az ELTE BTK Magyar és Összehasonlító Folklorisztika PhD-programjának keretében. A programot vezető tanár Voigt Vilmos, aki disszertációm témájaként A szlovákiai magyarság hagyományos hangszeres zenei kultúrája c. munka tervezetét fogadta el.
Az egyetemi tanulmányok elvégzése után két akadémiai kutatóintézettől (néprajz és zenetudomány) is állásajánlatot kaptam, és - elfogadva az MTA Zenetudományi Intézetének ajánlatát - elkezdtem immár hivatásos népzenekutatóként dolgozni. Az itteni munkám során tovább gyarapítottam népzenei gyűjteményemet, és kutatási eredményeimet szaklapokban, valamint hazai és nemzetközi konferenciákon publikáltam. (előadások:1997. Budapest, Hagyományos hangszeres zenepedagógia ; 1998. Graz, "Das Hundedudelsacklied"; 1999. Budapest, Ördöngős dudások és egyéb tudományos muzsikusok; 2000. Budapest, Egy kuruckori töredék a felvidéki magyar folklórban , a publikációs jegyzéket l. lentebb).
1990-ben kezdtem előadóként szerepelni a magyarországi népzenei rendezvényeken és kiadványokon. 1992-től önálló műsoraimmal és számos lemezen való vendégszerepléssel vettem részt a szakma életében. 1993-ban elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet énekes-hangszeres szólista kategóriában. 1997. márciusa óta tagja vagyok a budapesten működő Hegedős népzenei együttesnek. Itt énekes szólista, valamint fúvós minőségében tevékenykedem. Közös lemezeink: Sok szép napot éjszakával (Honvéd kiadás, Bp.1998), Árgyélus kismadár (Écsi Gyöngyi énekes szólistával – Fonó Records, Bp. 2000), Musique de danse hongroise (Buda Musique, Paris 2001), Csillagok közt, gyöngyharmaton (megjelenés alatt – Fonó Records, Bp. 2002). A tradicionális ének és zene oktatásával is foglalkozom, elsősorban nyári népzenei táborokban.

1988 óta foglalkozom népzenei és néptáncrendezvények szervezésével:
-1990-1997: a Szlovákiai Táncháztalálkozók zenei rendezője - Dunaszerdahely, majd Komárom,
-1995, 1996, 1999: az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár gálaműsorának rendezője - Budapest Sportcsarnok,
-1991-2001: a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség népzenei táborainak szakmai vezetője,
-1999: a X. Szlovákiai Táncháztalálkozó Hegyeknek völgyében, virágoknak mezejében c. lemezének szerkesztője és zenei rendezője,
-2002: a Visegrádi Együttműködés Országai Folklórtalálkozójának fesztiváligazgatója,
Az 1999. márciusa és 2000. februárja között eltelt időszakban a Fonó Budai Zeneházban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az MTA ZTI támogatását élvező "Utolsó Óra" elnevezésű népzenegyűjtési program szlovákiai részének voltam a szakmai vezetője.
2000/2001-es tanév őszi szemeszterében a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia tanszékén 12 részes előadássorozatot tartottam, a program címe A zenei kulúra antropológiája. Ugyanebben a tanévben, a SZMF kétéves néptáncoktatói képzésének keretében előadássorozatot tartottam az Általános néprajzi alapvetés címmel.
Tagja vagyok a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, a magyarországi Táncház Egyesület, valamint a Muharay Szövetség elnökségének, nem vagyok tagja semmilyen politikai pártnak. Budapesten élek, de szlovák állampolgár vagyok. Nős vagyok, feleségem Pulen Csilla 1992-ben szerzett tanári diplomát a pozsonyi egyetemen, a magyar nyelv és irodalom-történelem szakpáron, jelenleg történelemből doktorál. Három gyermekünk van, Márton (1995), Julianna (1997) és István (2000).
2001. Október 1-től a budapesti Hagyományok Házában dolgozom, mint a Népművészeti Műhely (Közművelődési Tár) vezetője.

English version: