Az oldal fejlesztés alatt áll!
Szalonna labdazsonglőr is.
2006. szeptember 11-én Tiffán Zsolt villányi borosgazda vendégei voltunk.
Ettünk...
ittunk... (a képen Tiffán Zsolt)
mulattunk...
2006. november 19-én a Fonó zenekar eMeRTon díjas lett!
2006. november 22-én az Uránia Filmszínházban bemutattuk a Túlparton című lemezünket
Szabadi Vilmos (hegedű) és Gulyás Márta (zongora) közreműködésével.
Miért tartunk attól, ami a miénk?
Agócs Gergellyel beszélgettünk a népzene erejéről, és háttérbe szorításának okairól.
Több mint két év után megtartotta Túlparton c. lemezének bemutatóját a Fonó zenekar az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A koncert délelőtti főpróbáján Agócs Gergely etnográfussal, a zenekar vezetőjével beszélgettünk.
Mi az oka annak, hogy csak most mutatják be a legutolsó albumukat?
- Elsősorban az, hogy a zenekarnak sokáig nem volt menedzsere, és magunk nem tudtunk volna egy ilyen méretű előadást összekalapálni. Meg aztán a lemeznek van két közreműködője, akik rendkívül elfoglaltak. - Szabadi Vilmos hegedűművész, és Gulyás Márta, az ő állandó zongorakísérője. A koncert aktualitását a Bartók-évad is megadja, hiszen ez a lemez a népzene és a komolyzene találkozásáról szól. Arra vállalkoztunk, hogy szemléletesen bemutassuk azt a hangzást, amivel ő száz évvel ezelőtt találkozhatott. Bartók Béla születésének 125. évfordulójával számunkra talán még fontosabb, hogy éppen száz éve, 1906-ban készítette első népzenei fonográffelvételeit. Ilyen hangfelvételek már korábban is születtek, de míg azok a múzeumok érdekességeivé váltak, ezek Bartók művészete, tudományos publikációi, etnomuzikológiai tevékenységei révén bekerültek a köztudatba.
Önök is foglalkoznak zenefolklorisztikai kutatásokkal, ugyanakkor gyakran működnek együtt más műfajok előadóival. Mi az, ami a dzsessz, a pop, a világzene áramlatai ellenére megtartja Önöket ezen az autentikus népzenei úton?
- Egy másik kérdéssel szoktam erre válaszolni: Megkérdezték-e már Kocsis Zoltántól, vagy Rolla Jánostól, hogy a Liszt Ferenc kamarazenekar miért partitúra szerint játssza Bachot? Ha ebből az irányból szemléljük a népzenét, akkor rá kell döbbennünk, hogy ez is egy szigorú szerint kiérlelt stílus. Ezeket a szabályokat az idő és a nép mélyen beágyazódott kulturális mátrixai csiszolták tökéletesre. Azt gondolom, hogy pont elég esztétikai érték van a népzenében ahhoz, hogy a maga letisztult, eredeti formájában is eleget tegyen a művészet követelményeinek. Annak ellenére, hogy szívesen teszünk eleget azoknak a meghívásoknak, amiket különböző zenei műfajok előadóitól kapunk, a saját művészeti profilunknak a hagyományhű feldolgozások adják, amiket mindig szigorúan az adott vidékhez tartozó zenei stílus szabályai szerint hangszerelünk.
Hogy mennyire jó úton járnak, arról sokat elmond, hogy a múlt vasárnapi eMeRTon-gálán egyedül a Fonó robbantott ki vastapsot az egyébként könnyűzenei előadásra összesereglett közönségből.
- Bármennyire nem azt sugallják a fogyasztói kultúra szórakoztatóipari gépezetei, hogy erre a zenére igény lenne, egy ilyen vastaps azért minket igazol, és azt, hogy ha valahol népzenét játszunk, azzal sikert aratunk - láss csodát, még a magyarok körében is! Ezt azért kell így mondanom, mert valahányszor külföldre megyünk, a Villa Medicitől a Theatre de la Ville-ig a nürnbergi Meistersingerhallétól a Queen Elizabeth Hallig mindenhol óriási érdeklődés övezi a koncerteket. A magyar társadalomban viszont van egyfajta tartás mindattól, ami a miénk. Úgy gondolják, a sajátunk csak rosszabb lehet annál, ami külföldről jön. Az első elismerésünket sem Magyarországon kaptuk, hanem egy tekintélyes nemzetközi zenei szaklaptól, a Le Monde de la Musique-tól. Annak ellenére, hogy a Choc de l'Année (az év szenzációja) díj, amellyel 2003-ban tüntették ki a zenekart, az egész magyar zenei életben tudtommal csak al Állami Hangversenyzenekarnak, és nekünk van a birtokunkban, az elismerésnek annak idején csekély visszhangja volt idehaza.
Ön is úgy látja, hogy nálunk már nincs kultusza a népzenei alapú zenetanításnak?
- Az a furcsa, hogy miközben Romániában két tévécsatorna is van, amelyik napi 24 órában román népzenét sugároz, és miközben Ausztriában minden faluinak van saját rezesbandája, addig Magyarországon rácsodálkoznak az emberek, ha népzenét hallanak. Ebben súlyos felelőssége van a magyar közélet hangadó szereplőinek, a közszolgálati médiumoknak, és a kulturális kormányzatnak. A magyar népzenével Magyarország olyan valódi, őszinte országimázst tudna létrehozni, amely nem múltidézés lenne. Úgy érzem, hogy a magyar konyha világszínvonalú adottságaihoz hasonlóan a mi szakmánkat se használja ki kellőképpen ez az ország. Ma, ha a legkisebb vidéki magyar városban is találhatunk Irish Pubot, az többek között annak köszönhető a Dubliners együttes valamikor a hatvanas években elkezdte járni a világot az ír népzenével, és megteremtett egy kelta kultuszt. Magyarország előtt is ott állnak ezek a lehetőségek, amiket nem a népzene, a saját hagyományos kultúránk elhallgatásával, vagy görcsösen "trendesítő" átfogalmazásával lehet elérni, hanem mindezek büszke felvállalásával, és eredeti értékeinek hirdetésével. Kíváncsi vagyok, hogy zenésztársaink, és a mi sikereink mikor döbbentik rá az ország döntéshozóit arra, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni kell.
Sashegyi Zsófia
Az intejú a Magyar Nemzetben jelent meg 2006. november 27-én.
2007. április 20-án Volker Biesenbender svájci hegedűművésszel Alsókálosán gyűjtöttünk.
2007. június 1-én a Fonó zenekar Kodály emlékdíjat vett át a Budafoki Városháza dísztermében.
2009. március 14-én a Művészetek Palotájában első alkalommal rendezték meg a "Tárogatóünnep" című rendezvényt, amelyen a Fonó Zenekar is közreműködött.
A Magyar Nemzet kritikusa a következőket írta:
Készülőben egy új CD, mely várhatóan 2009 tavaszán jelenik meg, "Hateha" címmel.
Frissítve: 2013-02-21
English version:
