Elmondják sokszor, hogy a népdal, ez az évezredekre visszanyúló kulturális örökség, őseink dicső korokat idéző hagyománya, amely kötelez (mert akinek múltja nincs, annak ugye jövője sincs), ez a tiszta forrásból táplálkozó őserő a tradíciókat tisztelő kései utódok számára miben mutat utat – már akik ássák ezt a mély kutat…
Másfelől gyakran felvetik, hogy ebben a mai modern, rohanó világban, ahol a választható identitás a szabadság kifejezőeszközeként formálja a társadalmat, hogyan is lenne integrálható a népzene, melyről tudvalévő, hogy statikus, régmúltat idéző esztétikájával képtelen a „megújulásra”…
Ilyeneket lehet hallani. Pedig az ezen a lemezen található nótákat, dalokat, muzsikát mind ebben a mai korban élő, ebben az egy és oszthatatlan térben tevékenykedő emberektől vettük át.

A magukat haladónak, korszerűnek nevező áramlatok és eszmerendszerek művészi alkotásai, az úgynevezett „magas kultúrának” a lenyomatai már születésük pillanatában a technikai rögzítés, a kanonizálás, a szerzői jogvédelem igényével kijelölik a használóik, illetve a fogyasztóik számára a mű egyetlen érvényes, kizárólagosan engedélyezett változatát. Ezzel szemben a szájhagyomány világában fogant művészetek legfőbb jellemzője a változatképződés, a folyamatos átalakulás. Itt nem az ami a fontos, hanem az ahogyan . Az előadásmódnak, a stílusoknak ugyanis itt is vannak komoly, íratlan szabályai, de ezeken belül mindenki szabadon fejezheti ki önmagát, minden közösség és minden egyén a saját maga képére formálhatja kultúrájának anyagát. Talán ezzel is magyarázható a népzene változatossága, sokszínűsége is. A folklór világára, ha lehet, még hangsúlyosabban érvényes a költői gondolat, mely szerint „Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj…” – hiszen távolról ez a színpompás gazdagság kevéssé érzékelhető. Lemezünk címe e sokszínűség, eme kulturális többszólamúság tudatos felvállalásának igényét és célját fejezi ki. Ez pedig a sajátosságunkat, egyediségünket legjobban kifejező gazdag, összetett hagyomány hiteles művelése.

Úgy is mondhatnánk, hogy:
MIXTURA CULTIVALIS

1. Ej, a titkos szerelem (Magyarbődi népdal). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1'54
2. Titkosan kezdődik (Magyarbődi csárdások) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4'15”
3. „Ne kelljen festék orcámra” (Magyarszováti keserves és magyar). . . . . . . . . . . . . . . . 5'48”
4. Rozmaringos párna sarkán (Kalotaszegi hajnali és legényes). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6'17”
5. Három éjjel, három nap (Kalotaszegi csárdás és szapora ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5'03”
6. Kura Josko emlékezete (Zoborvidéki dudanóták) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5'11”
7. Meg kell a búzának érni (Nyírvasvári pergető és „árvanóta”) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8'07”
8. Elveszett a lovam (Gömöri „bot alá való” juhásznóták) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7'14”
9. Ha kimegyek a daróci kishegyre (Nagydaróci hallgató és asztali mulatónóták ) . . . . . . .5'46”
10. „Kiknek bor lelkök” (Két bodrogközi borivónóta) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2'28”
11. Kisangyalom, elvetted az eszemet (Bodrogközi oláhos, csárdás és fogás ) . . . . . . . . .7'49”
12. Asszonyok könnye (Sárosi ruszin chorovodok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4'43”
13. Huculka (Técsői ruszin muzsika) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5'40”
14. In memoriam Bohumil Hrabal (Jókai lakodalmi mars) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2'17”
Összesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .69'32”

Fonó Zenekar: 

Herczku Ágnes – ének (1, 3, 5, 7, 11, 12)
Agócs Gergely – ének (1, 4, 6, 7, 8, 10), furulya (3), duda (6), tárogató (9)
Gombai Tamás – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 6, 8, 9, 11, 13, 14)
Szabó Gábor – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14)
D. Tóth Sándor – ének (1), hegedűkontra (8, 14), brácsa (2, 4, 5, 8, 9, 11), gitár (7), dob (13)
Kürtösi Zsolt – ének (1), bőgő (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14), harmonika (5, 13) 

Közreműködők:

Unger Balázs – cimbalom (2, 8, 9, 11), kiscimbalom (13)

A Vándor Vokál együttes:

Bakó Katalin – ének (12)
Bognár Szilvia – ének (12)
Farkas Tünde – ének (12)
Izsák Katalin – ének (12)

valamint:
Szalóki Ágnes – ének (7)
Buzássy Adrienn – ének (7)
Zsákay Júlia – ének (7)
Pettik Ádám – kanna, szájbőgőzés (7)

Zenei rendező: Eredics Gábor
Zenei szerkesztő: Agócs Gergely
Hangmérnök: Sándor Csaba
Digitális mastering: Rostás Tibor
Fotó (argentotípia): Zalka Imre
Grafika, kivitelezés: Myx Grafikai Stúdió-Horváth Ákos
Fordítás:
Magyar-angol: Forgács Ildikó, Horváth Viki
Cigány-magyar: Kovalcsik Katalin
Ruszin-magyar: Agócs Gergely

A hangfelvételek 2001 szeptembere és 2002 szeptembere között készültek Budapesten, a Yellow stúdióban

A lemez megjelenését támogatták:
Határontúli Magyarok Hivatala-Budapest
Honvéd Együttes-Budapest
Albert Lajos vállalkozó-Prága

English version: