El kell menni vagy már el kellett volna,
Ha a bánat a bús szívemen nem volna,
/:De a bánat a bús szívemre rászállott,
Engem igaz útamra nem bocsájtott.:/

El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a babámat nincs kire,
/:Terád hagyom legkedvesebb pajtásom,
Éljed vele világodat nem bánom.:/

Hazajöttem letöltöttem időmet,
Add vissza a régi volt szeretőmet,
/:Élted vele világodat idáig,
Én meg élem a koporsóm bezártáig.:/

Édesanyám fehérre meszelt háza,
Két kis évig lesz az fekete gyászba,
/:Az a két év majd lejár, babám nem hiába vár,
Itt hagyom a berzéti nagy kaszárnyát.:/

Mikor kezdtem a kuferom pakolni,
Édesanyám akkor kezdett siratni,
Édesanyám ne sirass, köszönöm a nevelést,
Két kis évig nem eszem a kenyerét.
Engem anyám ne sirass, inkább pálinkát hozass,
Hadd mulasson a te katona fiad!

Nem magamtól álltam be katonának,
Édesanyám íratott be huszárnak,
Édesanyám íratott be, sej-haj íratott,
Mikor még a gyenge karján ringatott.

Édesanyám kiállott a kapuba,
Sírva nézi, hogy a fia regruta,
Eredj haza, édesanyám, sej-haj nevelj mást,
Az is jó lesz katonának, majd meglásd!

Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám én is közéjük állok,
Én leszek az első század szakaszvezető
Nem a világ ez a három sztendő.

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem,
Ki nyergeli fel a lovát, ha én nem,
Felnyergelem keselylábú kis pej lovamat,
Őrnagy előtt megugratom lovamat.

Sej, haj, elvitték a fiamat a nagykalapú Jóskát katonának,
Fényes szuronyt választott magának,
/:Fényes szurony rózsafa a nyele,
Sej, haj rá van írva nagy betűvel Ferenc Jóska neve.:/